Menu
„A Rauhfaserhez hasonló termék nem sok létezik.”
Axel Kufus a berlini Művészeti Egyetem dizájn tervező és fejlesztő tanszékének professzora és nem régiben egy olyan workshopot vezetett, amelyen a résztvevők a Rauhfaser érzékelhető minőségét tanulmányozták kísérleti jelleggel. De mit tart ő maga erről a termékről? Ezt elárulta nekünk egy interjúban.
Kufus úr, milyen társítás jut az eszébe az Erfurt Rauhfaser tapétájáról?
A fűrészporos tapétában létezik valami elmúlhatatlanság. Azon megszokott tárgyak közé tartozik, amelyek épített környezetünknek szinte egy örökkévalóság óta - konkrétan jó 150 éve - a kísérői. Nem sok olyan termék akad, amely lényegéhez hű maradt és első pillantásra oly kevés változással átélt egy ilyen hosszú korszakot. Tényleg gyártani kell? Nem létezett már örök idők óta? Tervezőként csak kalapot emelhetek egy ilyen termék előtt, amely szinte magától értetődően hozzátartozik világunkhoz, amely nélküle már alig elképzelhető és ezt a tényt nem kell hangosan kikürtölnie. Pedig a fűrészporos tapétát nem is erre a célra találták fel eredetileg! Hugo Erfurt gyógyszerésznek 1864-ben tulajdonképpen csak egy kirakati dekorációra volt szüksége. Hogy innen indulva meghódította lakásaink mind a négy falát, arra enged következtetni, hogy magvában nagyon jó DNA-t hordoz.
Tehát a Rauhfaser kicsit olyan, mint a Coca Cola, amelyet valójában köhögés elleni szirupnak szántak és csak azután lett üdítőital?
Nem, a Coca Colával nem hasonlítanám össze. Inkább az ásványvízzel. Az sokkal semlegesebb, szerényebb, és még egészségesebb is. A fűrészporos tapéta egy olyan egyszerű, univerzális termék, amely az elmúlt 150 évben gyakorlatilag minden divattrendet könnyedén túlélt - még akkor is, ha akadtak persze kisebb hullámvölgyek, amikor a divatos tapéták csúcsairól lenéztek rájuk.
Lehet egy ilyen sikert előre megtervezni?
Egy ilyet biztos nem. A Rauhfasert nyugodtan nevezhetjük standardnak. De a standardok is fejlődnek. Ezek a fejlődés, a tapasztalatok és a szokások konszenzusából jönnek létre. Amihez persze időre van szükség. Mi, tervezők sem ülünk le úgy, hogy azt mondjuk: „Most megalkotok egy standard terméket”. Ez kudarcra lenne ítélve. A standardok egyszer csak felülkerekednek - és elismerik, majd meg is védik őket. Ennek a titka a kultúránkban rejlik. Különösen a német kultúrában. Arra törekszünk, hogy standardokat teremtsünk, mert ezáltal biztonságot nyerünk. Talán még a védettség érzetéhez és az orientációhoz is hozzásegítenek minket. Sokan vannak, akik nem akarnak eltérni a normától, akik szívesebben alkalmazkodnak az alkotói és társadalmi elvárásokhoz, akik nem kérdőjelezik meg a dolgokat. Személyiségük másban mutatkozik meg.
A Jung von Matt reklámügynökség kreált egy olyan lakószobát, amely a németek átlagos ízlését tükrözi. Ezt a fajta standardot érti?
A standard normalitást jelent. Ez önmagában még nem nyárspolgáriság. Átlagos kliséket mutatnak be, amelyeket kinevetnek azok, akik ki akarnak tűnni az átlagból. Az „avantgárdé” aztán ismét szívesen nyúl vissza a normalitáshoz, mert felül akarja múlni a divattrendeket. Így miközben mi körbe-körbe forgunk - a Rauhfaser csak higgadtan szemléli a történéseket.
A Rauhfaser különben szintén megtalálható Jung von Matt lakószobájában.
Igen, csak a bútorokkal ellentétben nem tűnik fel. Nem adja elő magát, nem tolakszik az előtérbe, hogy aztán megint leköszönjön. Egyszerűen csak ott van.
Milyen jelenség rejlik e mögött?
A szemcsék káosza, nincs dísze, nincs raportja, nincs jelentősége. Ezt meghagyja másoknak. Ez egy játék az elmosódottsággal. A fűrészporos tapéta tökéletes álca a falaknak. Lekicsinyíti jellegzetességeiket, anyagukat, egyenetlenségeiket, háttérül szolgál a színekhez, képekhez, bútorokhoz. Egy biztos alap, amire építeni lehet.